Frigyszekrény

A bizonyság ládája; frigyláda; Isten ládája; Izrael Istenének ládája; Jahve ládája; a Szent Láda; a szövetség ládája; a tanúság ládája ennyi néven nevezi a Biblia az izraelita nép különleges ereklyéjét. Elkészítéséről az Ószövetségben olvashatunk, a Kivonulás könyvének 25. fejezetében (10-22). A leírás tanúsága szerint kb. 1,3 méter hosszú, 80 centiméter széles és ugyanilyen magas volt, akácfából készült, kívül-belül arannyal borították és arany pártázattal ékesítették körül. Két oldalára két-két aranykarikát illesztettek az akácfa vivőrudaknak.
A láda teteje külön figyelmet érdemel: ezt a részét nevezték kiengesztelődés táblájának vagy az engesztelés helyének. Az arany fedőlapba vagy belevésve volt két kerub, vagy pedig mintegy szoborszerűen a láda fölé magasodtak. A bibliatudósok véleménye megoszlik erről, mivel a Kivonulás könyve csak annyit ír, a kerubok ötvösmunkával készültek.
Vajon mit rejtett a frigyláda belseje? A zsidó levél szerint: A ládában őrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit (9,4).
A frigyszekrény volt az ószövetségi istentisztelet középpontja, a zsidó vallás legszentebb tárgya. Ezt a frigyszekrényt vitték a leviták a sereg előtt a pusztában való vonuláskor, ha pedig táboroztak, a frigysátornak teljesen elfüggönyözött részében, a Szentek Szentjében tartották.
A Szentföld elfoglalása után a frigyszekrény tartózkodási helye volt mindig az istentiszteleti központ. Dávid király a Sionra vitette föl, Salamon pedig fényes templomot emelt neki. Ott állt azután századokon keresztül a jeruzsálemi templom Szentek Szentjében, a függöny mögött, s két vivőrúdja kissé kidomborodott a függöny mögül, hogy kívülről látni lehessen ottlétét. Mert a függöny mögé csak a főpap léphetett be, ő is egy évben csak egyszer, engesztelőnapkor.
Amikor azután a babiloniak végleg megdöntötték Izrael függetlenségét s elfoglalták Jeruzsálemet, Jeremiás prófétának sikerült megmentenie a frigyszekrényt. Titokban elvitte Nébó hegyére, s annak valamelyik barlangjában rejtette el. A babiloni fogság végével hazatérő zsidók azonban már nem tudták megtalálni. Az izraelita hagyomány úgy tartja, ha Isten majd újra egybegyűjti a népét, akkor az Úr maga fedi fel a rejtekhelyet.
Jeremiás könyvében azonban olvashatunk egy érdekes jóslatot a messiási időkre vonatkozóan: És majd megsokasodtok és elszaporodtok az országban. Abban az időben így szól az Úr nem beszélnek többé az Úr szövetségládájáról. Senkinek sem jut eszébe, nem is emlegetik, nem keresik, és nem készítik el újból (3,16). Íme, egy beteljesedett prófécia! Bár az izraeliták soha nem ismerték el Jézust Messiásnak ám az elmúlt száz és száz és ezer esztendőkben mégis feledésbe merült a szövetség ládája...