Fogadalom

Amikor ezt a szót halljuk, sok mindenre gondolhatunk. Talán legelőször is a szerzetesi örökfogadalomra, ami az egyik legkomolyabb fogadalom, hiszen ahogy neve is mutatja, örökre szól. A szerzetesek megfogadják, hogy egész életükben a három evangéliumi tanács: a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség szellemében élnek.
Akinek nincs szerzetesi hivatása, nem is tehet fogadalmat? Tehet, ha valami igazán jót akar Isten színe előtt megfogadni. Ezt nevezzük magánfogadalomnak. Ígéretet tehetünk például rendszeres imádságra, böjtre, adakozásra, vagy éppen egy zarándoklat megtételére.
A magánfogadalom letétele nincsen különösebb szertartáshoz kötve. Az nagyon kívánatos, hogy beszéljük meg a gyóntatónkkal, lelki vezetőnkkel, nehogy olyasmire vállalkozzunk, ami nem szolgálja lelki előmenetelünket. A fogadalmat akár otthon is, egyedül is letehetjük. Általában saját szavainkkal megfogalmazva Isten elé tárjuk, mi az a jó, aminek megtételére vállalkozunk, majd ki kell jelentenünk, hogy ez az ígéret annyira komoly a részünkről, hogy bocsánatos vagy halálos bűn terhe mellett kötelező ránk nézve. Azaz ha nem teljesítjük, akkor bűnt követtünk el, amit meg is kell gyónnunk. Ám ha valaki önhibáján kívül nem tudja megtartani, azt nagyobb vagy ugyanolyan jóra változtathatja. Például ha valaki megfogadta, hogy hetente egyszer kenyéren és vízen böjtöl, ám közben cukorbeteg lesz, fogadalmát szentmisén való részvételre saját maga átválthatja. A püspök vagy a plébános felmenthet a magánfogadalom alól.
A fogadalom komoly dolog, bűn terhe alatt kötelez, csak szabadon és megfontoltan szabad tenni. A megtartott fogadalom erőt ad, s Isten, Aki előtt s Akinek a kedvéért tettük, bőségesen megajándékoz békéjével, örömmel. Őt soha nem lehet nagylelkűségben felülmúlni!