Egyszarvú

vagyis az unikornis fura állat. Kinézete kecskét formáz, csak a feje közepén ágaskodó szarv különbözteti meg a gidától. Talán éppen ezért tévednek sokan, akik valóságos, élő állatnak gondolják, hiszen semmi mitikus, kitalált elem nem látható rajta.
Pedig az egyszarvú fantázia szülte lény, a középkorban volt közkedvelt. Akkoriban még a szarvát is kiállították patikákban és ritkasággyűjteményekben, mondván, hogy gyógyító erővel bír. No de honnan szereztek unikornisszarvat, ha ilyen állat soha nem élt? Egy másik ritka állat, a narvál agyarát mutogatták helyette. (A narvál az északi Jeges-tengerben élő cetfaj.)
A Biblia is említést tesz az egyszarvúról; igaz, az új fordítások bivaly-ként említik: Isten hozta ki őket Egyiptomból, olyan az ereje, mint a bölény szarva (Szám 23,22). Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál? (Jób 39,9)
Az egyszarvú mindig is a tisztaság, a szüzesség jelképe volt, ezért tartják a Szűzanya kedves jószágának. (Gondoljunk csak a híres Szűz az Egyszarvúval c. festményre!)
Láthatunk olyan középkori képet is, amely az egyszarvú vadászatát ábrázolja. Bármilyen furcsa is, ez az Angyali üdvözletet jelenti, annak allegorikus ábrázolása. Úgy tartották, hogy az unikornist a következőképpen lehet fogságba ejteni: Szépen felékesített tiszta szüzet állítanak az útjába. Az állat erre a szűz ölébe ugrik, akinek hatalma van fölötte. Az egyszarvú követi őt egészen a király kastélyáig írja a Physiologus, a keresztény középkor legnépszerűbb tudományos-vallásos összefoglaló műve.