Dominó

E szónak két jelentése is van de első pillantásra nem úgy tűnik, hogy bármelyiknek is lenne köze a hit dolgaihoz. Pedig van. Kun Erzsébet így ír a dominóról:
»Az ember valamikor gyermekkorában megtanul dominózni, s később vagy abbahagyja a játékot, vagy felnőtt fejjel is vidáman tovább dominózik, de eszébe se jut töprengeni azon, hogy vajon ki találta fel.
Úgy mondják, aki kieszelte, egy rablólovagból lett bencés rendi szerzetes volt, Alois Sigebert a neve.
A valaha vidám és zajos élethez szokott barát öregségére az olaszországi Monte Cassino kolostorában tengette napjait, őszinte bűnbánattal hajdani vétkei miatt, de mi tagadás: kissé unatkozva. Elhatározta hát, hogy életet visz a kolostor komor falai közé, s megszerkesztette az újfajta játékot, amelyhez szerzetestársai között hamarosan lelkes partnerekre lelt. Az már az eredeti szabályokban is szerepelt, hogy a győztesnek a játék végén dominó-t kell mondania, jelezvén, hogy úr lett a helyzet felett. A dominó szó jelentése ugyanis úr. Végül ez a bemondás lett a játék neve. Pár év múlva Itália-szerte, majd az egész világon megtanulták játszani. Mindez a XVIII. században történt, de a játék máig eleven.«
S vajon miért nevezik dominónak a fekete csuklyás, körgalléros jelmezt? A középkorban léteztek olyan egyletek, fraternitások, amelyek feladata az volt, hogy az elhunytakat kikísérjék a temetőbe és méltón eltemessék. A halottkísérők hosszú fekete kámzsát és csuklyát viseltek, amely egész fejüket takarta, csak a szemnél volt rajta nyílás. A temetőbe menet végigimádkozták az utat, természetesen latinul. A legtöbbet ezt mondták: Requiescat in Domino! (Nyugodjék az Úrban!) Ebből a Domino szóból lett a fekete kámzsa neve dominó.