Dávid-csillag

Mógen Dóvid, Dávid csillaga: két egymásba fonódó háromszög, amelynek sarkain hat másik háromszög formálódik. A zsidóság egyik szimbóluma. Vannak magyarázók, akik e jelben utalást látnak Istenre, aki uralkodik a négy világtájon, valamint lent és fent. Más nézet szerint Dávid királynak hat kiváló tulajdonságát szimbolizálja. A jelkép valószínűleg babilóniai eredetű. Századok óta zsinagógákon, tórafüggönyökön, -takarókon látható olvashatjuk a Zsidó hitéleti kislexikonban.
A csillagról máshol is megemlítik, hogy a mezopotámiai ékírásban az Isten szót jelentette.
A Dávid-csillag az izraelitáknál Bálám híres jóslata nyomán vált a Messiás jelképévé: Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag kél fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből (Szám 24,17). Ennek nyomán nevezzük Megváltónkat Hajnalcsillagnak is, összekapcsolva az ószövetségi jóslatot az újszövetségi beteljesedéssel: Hol van a zsidók újszülött királya? kérdezték a napkeleti bölcsek. Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat. Majd pedig a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek (Mt 2,2 és 9-10).
De vessünk csak még egy pillantást az eredeti Dávid-csillagra! Két háromszögből áll, amelyek a végeiken újabb háromszögeket képeznek, méghozzá 2x3-at. Számunkra, keresztények számára is egyértelműen Isten-jelkép tehát ez a csillag, hiszen a Szentháromságra utal.