Canossát jár

A címbeli szólásmondás eredetileg azt jelentette, hogy valaki jobb meggyőződése ellenére, pusztán hideg számításból megalázkodik ellenfele előtt, színleg neki ad igazat. Napjainkra a mondás értelme módosult: hosszas megalázkodást, kínos, nehéz bocsánatkérést jelent.
Canossa vára Itáliában található, az Appenninek északi lábánál. Ide zarándokolt el IV. Henrik német-római császár, nagy nehézségek árán, az Alpok úttalan útjain átkelve. Megérkezése után, 1077. január 25-én kezdődött csak igazán Canossa-járása: négy napig várakozott a vár falai alatt, étlen-szomjan, a vezeklők szúrós, a hideg ellen nem védő darócruhájába öltözve. A megalázkodott császár arra várt, hogy VII. Gergely pápa maga elé bocsássa őt és feloldozza a kiközösítés alól.
A császár az ún. invesztitúraharc miatt érdemelte ki az egyházi átkot. Az invesztitúra a középkorban a tisztségekbe való beiktatást jelentette, nemcsak a világiakat, mint például a királyi, császári főemberek kinevezését, hanem a püspökökét és egyéb egyházi elöljárókét is. Ezt a jogot a pápa is és a császár is a magáénak követelte.
Az invesztitúraharc során IV. Henrik odáig merészkedett, hogy megírta VII. Gergelynek: letaszítja őt a pápai trónról. Válaszként a pápa egyházi átok alá helyezte a császárt. A német tartományok urai mind a pápa mögé sorakoztak fel; ezért kellett IV. Henriknek, ha nem akart trónfosztottá válni, kérnie bűnei bocsánatát.
Természetesen VII. Gergely feloldozta a vezeklő császárt, ám az nem tartotta meg ígéreteit: néhány év múlva a pápára támadt, elűzte őt Rómából, és saját hívei közül ültetett új pápát a trónra.