Breviárium

A szót magyarra körülbelül így fordíthatjuk: rövidlet azaz több könyvből összeállított, rövidített szövegek gyűjteménye. A szent zsolozsma másik népszerű neve ez. A szerzetesek, papok által napjában többször végzett imaórákhoz régebben több könyvet használtak egyszerre: külön voltak a himnuszok, a karversek, az olvasmányok, a vértanúkról, szentekről mondott részek és a zsoltároskönyv. A XI. században ezeket egyetlen könyvbe gyűjtötték, majd a trienti zsinat (15451563) ez alapján hagyta jóvá a Breviarium Romanumot (Római Breviárium), amely az egész Egyház számára egységes zsolozsmáskönyvvé vált.
Az évszázadok során jó néhány változáson ment át ez a breviárium. A ma használatos zsolozsma átfogó reformjára a II. Vatikáni Zsinat döntése alapján került sor, 1971-ben. Hivatalos neve igen jól kifejezi az imaforma lényegét: Liturgia Horarum Az Imaórák liturgiája. A zsolozsmázás tehát liturgia, Isten-szolgálat: Isten dicsőítése és az emberek megszentelése. A zsolozsmát előre meghatározott időkben kell végezni, ezért a nap, az idő megszentelése is.
Napjában hétszer mondok neked dicséretet (Zsolt 119,164) ez alapján alakult ki a zsolozsma imaóráinak felosztása, ami a későbbiek folyamán egészült ki a befejező imaórával.
Az olvasmányos imaórát matutinum régebben az éjszaka folyamán mondták; most hajnalban vagy a nap bármely szakában.
A reggeli dicséret laudes a reggeli óra megszentelése volt.
A napközi imaórák közül a legtöbb szerzetesközösség ma már csak egyet mond el: választhatnak a délelőtti, déli vagy a délutáni dicséret közül. Régebben mindhárom kötelező volt. Latin elnevezésük a régi római napfelosztásra utal. Prima: a nap kezdete, 6 órakor; tertia: délelőtti ima, 9-kor; sexta: a nap közepe, délben; nona: délután, 15 órakor.
Az esti dicséretet vesperae a szürkület idején kezdjük imádkozni most is, körülbelül este 6 órától.
A befejező imaórát completorium a nap zárásaként, lefekvés előtt mondjuk. Vannak közösségek, ahol úgy végzik, hogy a kápolnában már teljes a sötétség, nem gyújtanak villanyt, csak egyetlen gyertyát. Némely rendben szokás ezt az imaórát egyedül is végezni, nem közösségileg, hanem az ágy szélén ülve...
Amikor úgy imádkozom vagy zsoltározok, hogy szívem keménysége miatt nem vagyok tudatában a szavak értelmének, milyen hasznot jelent ez számomra?
Ha te nem is vagy tudatában, a gonosz lelkek mindazonáltal hallják, értik és reszketnek tőle. Ne szűnj meg tehát zsoltározni és imádkozni, s akkor lassanként, Isten kegyelméből, meglágyul keménységed. Az Atyák tanításaiból
ň Zsoltárok