Bíboros

A bíborosok a pápa után a legfőbb méltóságot képviselik Egyházunkban. Ők a pápa tanácsadói, segítői, és emellett különféle fontos feladatokat látnak el. Ők választják a pápát is.
A bíboros megnevezés a magyar nyelv leleménye, a bíbornoki kalap és ruha színére utalva. A latin eredetű kardinális a cardo latin szóból származik, ami ajtósarkot jelent. Kardinális kérdés szoktuk mondani olykor, ha valami nagy horderejű, sorsfordító ügyről van szó. Vélhetőleg ez a gondolat rejlik a kardinális elnevezés mögött is: e főpapok munkáján, bölcs döntésén fordul az Egyház ügye, úgy, ahogyan az ajtó a sarokvason.
A pápa tanácsadók nélkül, önállóan nevezi ki a bíborosokat. Ezért mondják, hogy valakit bíborossá kreált a Szentatya. (A kreál latin eredetű szó itt nem alkotás értelemben szerepel, hanem választás-ként.)
Megtörténhet az is, hogy a pápa úgy nevez ki valakit bíborossá, hogy nem hirdeti ki a nevét. Az ilyenfajta kinevezést hívják így: reservatio in pectore; illetve olaszul, rövidebben: in petto. Ez annyit jelent, hogy az illető még csak a pápa szívében bíboros.