Avignoni fogság

Egyháztörténelmünknek azt a szomorú időszakát jelölik ezzel a kifejezéssel, amikor a pápák nem Rómában, hanem a franciaországi Avignonban székeltek. 1309-ben ugyanis V. Kelemen pápa Szép Fülöp francia király nyomására odaköltözött udvartartásával és az egyházi hivatalokkal. Közel hetven éven át utódai is ott tartózkodnak, majd 1376-ban XI. Gergely visszaköltözik az Örök Városba. A pápai trónon őt követő VI. Orbán is küzd az Egyházra nehezedő francia befolyás ellen, ezért a bíborosi testület egy része elfordul tőle, s Avignonban ellenpápát választ, VII. Kelemen személyében.
Így kezdődött el a nyugati egyházszakadás. Itália, Anglia és Németország a mindenkori római pápát fogadja el hivatalos egyházfőnek, Franciaország, a spanyolok és a skandináv államok viszont az ellenpápa mellett állnak ki.
1409-ben ez az áldatlan állapot tovább fokozódik: a pisai zsinat úgy dönt, nem fogadják el a római pápát, XII. Gergelyt, és új pápát választanak. Kilenc éven keresztül tehát Péter utódja mellett két ellenpápa is magának követeli az elsőséget!
A szakadás végül 1418-ban, a konstanci zsinaton ér véget: XII. Gergely lemond, a pisai és az avignoni ellenpápát pedig megfosztják a címüktől. V. Márton lesz az új pápa, akit a bíborosi testület minden tagja elfogad.