A hét napjai

Bizonyára minden hittanos meg tudja mondani, honnan származik az időnk hetekre való felosztása. A Teremtés Könyvében olvashatjuk: A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után (Ter 2,2-3).
Tehát bibliai, izraelita örökségünk a hét. Csakhogy ebben az a nagyon különös, hogy igazából görög, hellén közvetítéssel jutott világuralomra, hiszen a zsidók egészen kis népet alkottak akkoriban. Arról nem maradtak fenn források, hogy a hellén világ tudósai hogyan és miként tették magukévá a bibliai időfelosztást, de valóban ez történt. Annyi a különbség, hogy ők nem a Teremtéstörténettel indokolták a hetes számot, hanem az akkor ismert hét bolygóhoz kötötték a napokat. Európa római közvetítéssel vette át tőlük a hét napjait. Ennek a nyoma meg is látszik, mivel a napok elnevezése a latin bolygónevekhez igazodik (lásd a táblázatot).
A vasárnap kivétel ez alól, mivel az az Úr napja, dies Dominica latin kifejezést követi.
A germán nyelvekben a bolygók nevébe foglalt latin istennevek germán megfelelőiről nevezték el a hét napjait: Mars helyett Ziu istenről; Merkur helyére Wotan lépett; Jupitert Donar, Vénuszt pedig Freya istennő helyettesíti.
Még két érdekességre szeretném felhívni a figyelmet: a szombatnak kiválasztott Szaturnusz neve igen hasonlít a Bibliában található héber sabbat szóra, ami pihenést jelent.
A keresztények legfontosabb napja a vasárnap. Az ókori görögök erről mit sem tudva a legfontosabb égitestet, a Napot ajándékozták ennek a napnak...
Véletlenek ezek? Vagy ebben is megmutatkozik Gondviselő Istenünk mindent egészen pontosan, előre elrendező leleménye? Hitünk tudja erre a választ!...